Talán ez a legnehezebb. Éjjel, elalvás előtt nem gondolni rád. Egyedül vagyok. Remeg a gyomrom. Nem írtál... persze nem is vártam. Még két nap. Vagy nem. Szeretném tudni mikor szánod rá magad, hogy találkozz velem. Ha hétfőn reggel hívnál...! Azt mondják, ha az ember nagyon sokat gondol valamire, ha erősen kívánja, akkor teljesülhet.
Akkor én most azt kívánom: ebben a percben csak rám tudj gondolni, érezd az ajkaim, a csókom, emlékezz arra milyen velem szeretkezni, ne tudj szabadulni tőlem! Akarj! Mindennél jobban! Akarj érezni, látni, hallani, szagolni, ízlelni, akard, hogy minden érzékedet totálisan betöltsem. Legalább úgy, ahogy én akarlak téged!
Hiányzol. Pedig... másik dimenzióban vagy, lehet épp dolgozol, lehet épp a feleséged mellett fekszel, forgolódsz, és nem tudsz nem gondolni rám. Remélem. Az érintésedre vágyom. A szívedet akarom... a lelkedet akarom. Be my man! És legyen olyan az a hétfő, amilyet szeretnék. Csak pár óra boldogságra vágyom! Csak pár órára a mi világunkban! Legyen így! Ha reggel, hát reggel! HA délben, akkor délben, csak legyen így! Kérlek! Akard te is!
