U&V co.

nem kellett volna. ISTENEM! miért vagyok képtelen uralkodni magamon. foglaljam el magam mással. persze. az agyamat nem tudom kikapcsolni. vagy ha igen, akkor a szívemet nem. miért hiszem, hogy lehet olyan, mint a minden végzet nehézben. és miért vagyok ettől is szomorú? nem akarok megint húsz évet várni. pedig neki csak akkor kellenék, ha erősebb lennék. pontosan tudom, hogy ezekkel a húzásaimmal távolítom el magamtól. és mégsem bírom megállni. magányos vagyok nélküle. és félek hogy nem jelentek neki semmit. félek igaz az az elmélet, hogy csak megszerezni volt érdekes, de a bonyodalom elriaszt. az érzések bonyoldalmat jelentenek. nem ezt ígértem. játékot. felnőtteknek. a játék viszont csak érzelmek nélkül játszható. még mindig keresek. keresgélem magam, őt, határokat, boldogságot, lehetőségeket, feszegetem amit lehet nem kéne. azt gondolom nem kéne gondolkodni, aztán meg, hogy csak gondolkodni kéne. lehet nem is ő az. nem tudom, de szinte minden másnap úgy tudnék zokogni, mint Diane Keaton abban a filmben. tépi a szívemet ez a szerelem. több leszek tőle és bele is halok, másképp látok, kinyílok és muszáj bezárkóznom. vége van. vége van? mert azt mondta? és akkor úgy van? én kértem, mondja ki és leállok. ehhez képest... miért nem értek a szóból? miért? tényleg csak annyi, hogy veszteni nem tudok? vagy pont a hazugság miatt? mert ez nem igaz! attól, hogy kijelentjük még nincs vége. fzikailag, tárgyilagosan lehet, de érzelmileg, lelkileg nincs. hazugság. becsapjuk magunkat. semmi nem tud kiábrándítani belőle? még az sem hogy ő már nem szeret? vagy mégis? ez a baj. nem látom a szemét. "még nem tudnám a szemedbe mondani..." ez mi? jojo vagyok a kezében. ellök. visszaránt. én pedig örülök mindennek ami tőle származik. akkor is ha fáj, akkor is, ha édes. szeretem. és ebben az egy szóban az életem van benne.