Mikor látlak? Mikor hívsz? Mikor érezhetlek? Mikor hallhatlak legalább? Tegnap éjjel annyira nehezen aludtam el. Képtelen voltam pihenni, folyton csak te jártál a fejemben. Mikor múlik ez el? Már örökké a rabod leszek? :) Persze önként vállalt rabság ez, vagy inkább nem is rabság, mert ösztönös kötődés. Nem rajtam múlik. Persze múlhatna, ha erős akarattal legyőzném az érzéseim, ha az eszem felülkerekedne a szívemen. De nem tud, nem akar, jó ez így nekem. Vagy nem. Nem az az érdekes jó e. Gondolsz rám? Alszol még? VAgy dolgozol? Ott vagyok a szíved egyik kis zugában? Az agyadban? A jeleidre várok. Mikor? Mikor? Mikor?
mikor?
2012.03.05. 08:55
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://semmisemtokeletes.blog.hu/api/trackback/id/tr824289707
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.